72 évesen köszön el a szakmától Béres Mártonné, mérlegképes könyvelő. Interjúnkból megtudhattuk tőle többek között, hogyan alakult a szakmai pályafutása és hogy mi volt élete legjobb döntése.
2016. utolsó Pentás kreditpontos továbbképzésének végén lépett oda egy résztvevőnk kolléganőnkhöz, hogy elköszönjön. De ez esetben nem a szokásos „viszontlátásra, jövőre ugyanitt” hangzott el.
Béres Mártonné, Éva néni a kezdetek óta részt vesz a Pentás mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén, de legközelebb – mint mondta – már nem fog jönni. Visszavonul. Megragadtuk az alkalmat és beszélgettünk vele az Adóegyetemen pályafutásáról, tapasztalatairól.
A képen Béres Mártonné, Éva néni látható a PENTA UNIÓ Zrt. munkatársaival az interjú előtt.
Mióta foglalkozik könyveléssel Éva néni?
1960-ban 16 éves koromban kezdtem dolgozni a Pamutszövőipari Vállalt üzemgazdasági osztályán, majd 1963-ban személyzeti előadóként folytattam pályafutásomat a százhalombattai Dunamenti Erőműben. Az ottani főkönyvelő javaslatára elvégeztem a közgazdásági technikumot, így képesített könyvelő és vállalati tervező végzettséget szereztem. Aztán ahogy lehetett mérlegképes könyvelő és adótanácsadó is lettem. Természetesen mindezeket munka mellett, esti iskolában végeztem el.
Melyek voltak a főbb állomások a pályafutása során?
A Dunamenti Erőmű után az Orvos Továbbképző Intézetnél dolgoztam. Eredetileg számviteli csoportvezetői pozícióba jelentkeztem, de kiderült, hogy a pénzügyi osztályvezető asszony veszélyeztetett terhes, így megbízással az egész pénzügyet és számvitelt vittem a Szabolcs utcában. Egy idő után nagyon-nagyon sok lett a munka és gyermekeim miatt úgy döntöttem ideje váltani.
A Pamutszövőipari vállalat - ahol a pályafutásomat kezdtem - keresett belső ellenőrzési osztályvezetőt, azonnal jelentkeztem és felvételt is nyertem. Néhány év múlva, amikor a textilipar kezdett tönkremenni és nagyon sok leépítés volt, én is váltottam, a Budapesti Művészeti Hetek számvitel osztályának vezetésében helyezkedtem el.
A rendszerváltáskor a Szabad Térnél dolgoztam, majd onnan az Operett Színház gazdasági vezetője tisztségét töltöttem be. Nagyon szerettem a színházban dolgozni, de amikor Szinetár Miklós elment a színház éléről és már nyugdíjas korú lettem - 55 éves voltam - éltem a lehetőséggel és elmehettem nyugdíjba. Azóta már „csak” a saját Bt-nk könyvelését végeztem. Eddig.
Említette, hogy a könyvelő szakma erősen igénybe veszi az édesanyákat. Volt valami jó praktikája, hogy fenn tudja tartani a munka és a magánélet egyensúlyát?
Mindig nagyon sokat dolgoztam. Sokszor hazavittem a munkát és hajnalban (ha este már túl fáradt voltam) csináltam meg például az üzleti tervet és pendrive-n vittem be vagy átküldtem e-mail-en. A munkatársaim ilyenkor kérdezték is, hogy „hajnali 3-kor e-mail-t küldesz?” De nagyon szerettem ezt csinálni!
Mi a számviteli munka szépsége?
Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, de egy biztos, szeretni kell a számvitelt, hogy valaki hosszútávon könyveljen. Az egyik első munkahelyem főkönyvelője mondta - aki még a Penta Sas utcai épületében lévő kiállításon is látható, tekerőkaros számológépen számolt -, hogy a számok nem csalnak. És ez valóban igaz, és különösen igaz ez a számvitelre. Én ezt élveztem a legjobban a munkámban; a következetességet és a logikát.
Mik a nehézségei ennek a szakmának?
Ebben a szakmában csak úgy lehet boldogulni, ha az ember minden évben meghallgatja továbbképzéseken, adóegyetemeken, hogy milyen jogszabály is kerülte el a figyelmét, amit esetleg majd alkalmaznia kell.
A gyermekei közül valamelyik követte a szakmában?
A nagyobbik fiamnak lett volna érzéke hozzá, de ő egy olyan szakközépiskolába járt, ahol közlekedésforgalomból kapott képesítést. Aztán később gazdasági menedzser lett. 1988-ba belépett a BKV-hoz, azóta is ott dolgozik. A másik fiam villamosmérnöki karra járt és már előtte egy évvel informatikai képesítést szerzett. Őt az informatika ragadta magával. Van 4 unokám, 22 éves a legidősebb, aki mechatronikai mérnök lesz és nagyon tehetséges. A "kislány" a Pázmányra jár, ő 20 éves most. A fiatalabbik fiamnak van egy 6 éves és egy 3 éves kislánya. Nagyon boldog nagymama vagyok.
Mit szeret csinálni szabadidejében?
A hangversenyeket szeretem a legjobban, mivel munkám során megérintett a színház világa is, rendszeresen látogatom azokat az előadásokat is.
Mit gondol, mi volt élete legjobb döntése?
Ez nem is lehet kérdéses. 16 évesen ismertem meg a férjemet, azóta együtt vagyunk. Az 53. házassági évfordulónk volt nem rég. A vonaton ismerkedtünk meg, amikor a szülőfalumból jártam be Budapestre dolgozni. Reggelente mindig ott sertepertélt körülöttem az állomáson, de nem volt alkalma megszólítani. Egyszer egy későbbi vonattal mentem haza, olvastam és észrevettem, hogy valaki néz. De nagyon néz. Tudják milyen az, ugye? Akkor fölnézek és összeakadt a szemünk. Ezt követően egy osztálytársam bátyjának közreműködésével egy táncmulatságon megtörtént a bemutatkozás. Akkor még ilyen világ volt, nem szólítottuk le egymást „csak úgy”. Ő már másnap jött a virágcsokorral. Akkor még nem volt Facebook…
Látja, most, hogy jobban belegondolok, több mint fél évszázadon át kitartottam a férjem mellett, és hasonlóan, amióta kötelező, azaz több mint egy évtizede a PENTA továbbképzéseit választom, szóval elég hűséges típus vagyok. A munkahelyeimen mégsem tudtam túl sokáig maradni. Azt hiszem azért, mert a kihívásokat a munkámban kerestem.
Nagyon szépen köszönjük az interjút és azt, hogy ilyen hosszú időn át a PENTA továbbképzései mellett döntött.
*****************
A hagyományos kétnapos mérlegképes továbbképzések 2017. évi időpontjai már megtalálhatóak a PENTA honlapján. Válasszon az ország 11 városában megszervezésre kerülő továbbképzések közül.
Budapest Debrecen Győr Kaposvár Miskolc Nagykanizsa Nyíregyháza
Szóljon hozzá a témához!